Van köztük olyan alkotás, amely nem több, mint a dalok összessége: kitalálóik az előadó népszerűségére építettek, mondván, úgy is viszik a lemezt, mint a cukrot, hiszen a nagyközönség által istenített színész énekel rajta. Hogy mit, kis túlzással, mindegy is. A jó színészlemez azonban nem jutalomjáték, hanem komoly téttel bíró művészi alkotás. Egységes, van gondolati íve, amelyre erős hangulatokkal bíró dalok vannak felfűzve, és horribile dictu még üzenete is van. Ráadásul mind szövegben, mind zenében merészebb lehet egy kicsit, mint az aktuális közízlés, hiszen egy színésztől senki nem azt várja, hogy a megszokott zenei sablonokból építkező, kerek kis popdalokat énekeljen. Ebben a műfajban a Dés László – Bereményi Géza páros volt verhetetlen, a két egyértelműen legjobb színészlemez, Udvaros Dorottya Átutazó című albuma, valamint a Básti Juli–Cserhalmi György duó Hallgass kicsit című munkája is az ő közös alkotásuk volt.

FOTÓ: BARICZ KATI

Ennek fényében Für Anikó már az induláskor tökéletes döntést hozott, hiszen megnyerte Bereményit, hogy írjon neki egy teljes lemezanyagot. Zeneszerzője pedig az egy generációval ifjabb Hrutka Róbert lett, aki gitáros-dalszerzőként otthonosan mozog a mai pop- és rockzenében. Meglepően jó páros született. A Bereményiszövegek ma cseppet sem hatnak divatosnak, több rétegük van, sokadik meghallgatás után is felsejlenek új arcvonásai egy-egy portrénak, ilyen értelemben korszerűtlenek. Hrutka viszont prfi komponista és széles repertoárral bíró hangszerelő, aki tökéletes mai hangzást adott a daloknak. Mintha több évtized feszültsége szűrűsödne össze ezekben a néhány perces alkotásokban. A lemez igazi meglepetése pedig maga a művésznő. Hogy Für Anikónak jó hangja van, azt eddig is lehetett tudni énekes szerepeiből vagy véletlenül elkapott tévés gálaműsorokból, ezen a lemezen viszont bebizonyítja, hogy több mint csupán jó hangadottságú színművész. Változatosan és sok egyéni színnel énekel, megdolgozik az egyes dalok karakteréért. Ahol kell, elhalkul és visszafogja magát, máshol pedig elementáris erővel feszül neki a mikrofonnak. Jót tesz neki és az albumnak is, hogy a hagyományos színészlemezektől eltérően sok gyors dal hallható rajta, azaz szó sincs monstre könnyes, lírai ellágyulásról. Sőt, mintha inkább a dinamikus szerzemények dominálnának. Ilyen a címadó – nem kevésbé meglepő szövegű – Nőstény álom, a Szabó Edit, a Szerelmes dal vagy a Csengő is. De nyugalom, van líra is kellő mennyiségben, elrejtve a pörgős opusok közé: szép az indító Alattam a fák, a Budapest (Bereményi itt folytatta Cseh Tamással megkezdett városmegragadó sorozatát) vagy a lezáró Mozdulatlan is. A túlsó oldalon című dalban Geszti Péterrel énekel duettet Für, és mi tagadás, ez a lemez egyik gyenge pontja. Geszti ugyanis rappelni tud, hangja nincs, viszont ebben a dalban az énekszólamot tudja le ritmikus szövegmondásával, kár érte. Hrutkát is érheti némi kritika, mert a címadó dal gitárszólama és hangszerelése megdöbbentően emlékeztet egy Sheryl Crow-slágerre, erre azért illett volna figyelnie. De a lemez – ezektől az apróságoktól függetlenül – színvonalas és nagyon szerethető.

FOTÓ: BARICZ KATI

S hogy mi az a mélyebb összefüggés, ami összetartja ezt a tizenegy dalt? A műfaj íratlan szabályainak megfelelően a férfi-nő küzdelem stációi tűnnek fel visszatérően a Für–Bereményidalokban, leginkább a szakítás utáni, furcsán lebegő időszak kap erős hangsúlyt. Ahogy a nőstény szabadulni próbál, de a csengő a lakásában még időről időre megcsörren.
Kockázat nélkül megjósolható, hogy az album meghallgatása után nők százai érzik majd lelki társuknak a művésznőt, és férfiak százai szeretnek bele. És ez így van rendjén. Ha hintójából nem is fogják ki a lovakat a rajongók az esti előadás után, azért a kocsiját nyugodtan hazáig tolhatják.